Migráns tanuló felmentése

Migráns tanuló felmentése tantárgyi értékelés, tanórai részvétel alól

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a jogszabályok felmentés ill. könnyítés tekintetében nem tesznek különbséget a magyar és nem magyar anyanyelvű tanulók között (kivéve a 20/2012 EMMI r. 185. §). Miután azonban gyakrabban merül fel a tanulók és a szaktanárok részéről is a felmentés igénye a migráns tanulók esetében, érdemes megvizsgálni a kérdést. A jogszabályok alapján a felmentések-könnyítések logikája az alábbi módon néz ki:

felmentés kép

20/2012. EMMI rendelet 185. § (3) jelentős könnyítést jelenthet a nem magyar anyanyelvű tanulók számára, hiszen – évismétlés esetén – tanulandó tantárgyak számának csökkenésével nagyobb esély van a sikeres felzárkózásra. Az, hogy „a tanuló csak felzárkóztató foglalkozásokon és nyelvórákon vesz részt”, az én olvasatomban egyrészt azokat a tantárgyakat jelenthetik, amelyekből a tanulónak nem sikerült teljesítenie a minimum követelményeket, valamint az intenzív magyar nyelvi fejlesztést, és természetesen, az idegennyelvi kompetenciák szinten tartását.
Az iskolák sok esetben nem kötelezik évismétlésre a nem magyar anyanyelvű tanulókat (pl. mert méltányosak a diákhoz, figyelembe veszik a nehézségeit, differenciáltan kérik számon, vagy mert a tanuló jelentősen túlkoros lenne az osztályában). A szaktanárok viszont (bár a legtöbb esetben ők sem hívei a nyelvtudás miatti évismételtetésnek) gyakran jelzik a problémát, hogy „a migráns diákok nem tudják teljesíteni a minimum követelményeket, fölösleges az órán ülniük, és a legjobb lenne, ha felmentést kapnának”.
Ha az igazgató úgy ítéli meg, hogy szerencsésebb a tanulót felmenteni bizonyos tanórák látogatása alól, hozhat ilyen döntést saját hatáskörben (2011. évi CXC tv. 55. § (1). De célszerű alaposan megfontolni, hogy van-e értelme a nem magyar anyanyelvű tanuló esetében, és osztályozó vizsga vagy beszámoló elé állítani úgy, hogy nem is vett részt az órákon. Véleményem szerint csakis akkor, ha volt mód felkészülésének támogatására (pl. egyéni foglalkozások keretében), és differenciált módon kérjük számon. Erre lehetőséget ad a törvény: „a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról”, de a követelmények meghatározásakor természetesen célszerű figyelembe venni, hogy a nem magyar anyanyelvű tanulónak kell-e érettségi vizsgát tennie az adott tantárgyból.
Több esetben a tanuló (szülő, szaktanár) azt szeretné elérni, hogy a tanuló mentesüljön az adott tantárgy értékelése, osztályozása alól is. Mivel ilyen döntést az igazgató csak szakértői javaslat alapján hozhat (2011. évi CXC tv. 56. § (1), felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e nevelési tanácsadóhoz fordulni a magyar nyelv nem megfelelő ismerete miatt. Először is szögezzük le, hogy klasszikus értelemben a nem magyar anyanyelvűség nem számít tanulási nehézségnek. A szakértő által elvégzett vizsgálatok, tesztek nem azt a célt szolgálják, hogy nem magyar anyanyelvű diákok nyelvi kompetenciáinak hiányosságait kimutassák.
Az általunk felkeresett nevelési tanácsadók egyébként különböző módokon reagáltak megkereséseinkre. Az elmúlt öt évben – a jelenlegi tanévet beleértve – iskolánkban összesen 46 nem magyar anyanyelvű diákot neveltünk-oktattunk, és öt esetben fordultunk tanulási probléma címén az illetékes szakértőhöz.
Két esetben a tanulókat a bizottság felmentette a történelem tantárgy értékelése, osztályozása alól. Egy esetben a helyesírás értékelése alól. Egy esetben telefonos visszahívás formájában igen agresszív visszautasítás történt („hogy képzeli az iskola, hogy…”, „ha idejött, tanuljon meg magyarul, vagy menjen vissza Kínába” – s bár kértem, hogy szakvéleményét fogalmazza meg hivatalos válaszlevélben, soha nem kaptam választ). Egy esetben pedig igen udvariasan tájékoztatott a szakértő, hogy erre a problémára (nem magyar anyanyelvűség), ill. ennek vizsgálatára nem alkalmasak az általa alkalmazott tesztek.
Feltűnő összefüggés, hogy hivatalos választ írásban csak akkor kaptam, ha megtörtént a felmentés, amennyiben pedig nem szándékozott a bizottság érdemben foglalkozni az üggyel, csupán telefonos tájékoztatással válaszolt hivatalos, iktatott levelemre. Mindez számomra azt jelzi, hogy a nevelési tanácsadókban nincs egységes irányelv arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljék az ilyen jellegű megkereséseket. Ráadásul nem zárható ki annak az elvi lehetősége sem, hogy egy migráns tanuló egyben tanulási nehézséges vagy sajátos nevelési igényű legyen, így érthetetlen számomra a telefonos válasz.
Az érettségi vizsgatárgy teljesítése alóli felmentés, vagy bármilyen könnyítés (felmentés helyesírás értékelése alól, írásbeli vagy szóbeli vizsgarész alóli felmentés) szintén csak szakértői javaslat esetén működhet (100/1997. korm.rend. 6. § (7). Ez nem jelenti azt, hogy a legutolsó szakértői véleménynek tartalmaznia kell az érettségi vizsgára vonatkozó kitételt (bár gyakran megjegyzik a szakvéleményben, hogy a felmentés az érettségire is vonatkozik). Tehát, ha a szakértői vélemény egyértelműen javasolja a tanuló pl. matematika értékelés, osztályozás alóli felmentését, és az érettségi vizsgáig már nem kerül sor újabb vizsgálatra, a felmentés természetesen vonatkozhat – a megfelelő kérelem benyújtása esetén – az érettségi vizsgára is.
A magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgatárgy helyett választható magyar mint idegen nyelv vizsga lehetőségét az érettségiről szóló cikkben tárgyaltuk.